Az elmúlt napok izgatott készülődésben teltek, fejenként legalább ötször ellenőriztük le a papírokat és a bőröndök súlyát, végül október 14-én, 14 órakor a Csilla és jómagam alkotta páros elindult a Liszt Ferenc Repülőtérre, míg kis családunk harmadik tagja, Szaffi, otthon maradt, házat őrizni.

Életünk első repülésére készültünk, így talán érthető, hogy kissé otthontalanul mozogtunk a terminálban, azonban az arrogáns, lekezelő stílusban beszélő Air France-os kisasszony ezt nem tudhatta, neki csak egy újabb tudatlan utaspáros voltunk.

A becsekkolás és az átvilágítás után szinte azonnal ülhettünk is fel az Airbus A320-as típusú gépre, ami pontosan 15:50-kor kigurult velünk a kifutópályára és jöhetett az első felszállás. Az valami fantasztikus érzés volt, amikor beindultak a hajtóművek, a gép elkezdett húzni, mi pedig beletapadtunk az ülésekbe. Legalábbis eddig! Aztán az elemelkedés már okozott némi furcsa érzést mindkettőnk számára, amit kis füldugulással, szédüléssel és enyhe hányingerrel írhatnék le. Szóval így elsőre nem volt kellemes érzés, azt hiszem, valami hasonlók miatt nem szeretjük a hullámvasutat sem. Párizsig az út teljesen sima, mondhatni unalmas volt, az út során egy másfél decis üdítő és két szem keksz volt a fejadag. A leszállásra bár előre felkészültünk lélekben, de az már nem volt  vészes. 

A Charles De Gaulle repülőtér óriási! Bolyongtunk egy keveset, míg megtaláltuk az E terminált, fölöslegesen sorban álltunk egy fél órát, majd elvonatoztunk(!) az L kapuhoz, végül az L22-es várórészen fagyoskodtunk 3 teljes órát. Elköltöttük az első 5 eurónkat, amin 1-1 szendvicset és 1l ásványvizet vettünk, hogy kihúzzuk valahogy az első étkeztetésig a repülőn. 

Kevéske csúszással 23:45-kor egy Boeing 777-300ER  típusú repülőgéppel végre célba vettük szigetünket, Mauritiust.

Olyannyira éhesek voltunk, hogy szinte fel sem tűnt a felszállás. Ha őszinte akarok lenni, akkor de, egy kicsit ismét jött az a bizonyos negatív feeling, de nem számított, már csak 11 (tizenegy) órányira voltunk az álmunktól. :)

Nagyon ízletes volt a többfogásos vacsora, csak túl mohók voltunk és csak az utolsó falatoknál villant be, hogy én ezt meg szerettem volna örökíteni. Előételként két is ropogós bagettet, hozzá teavajat és camembert sajtot, főételként gyümölcsös csirkemellet vadrizses körettel, egy tésztasalátát és desszertként egy gyümölcskosár sütit szervíroztak fel a légiutas kísérők. Ezt követően én jóllakott óvodáshoz hasonlóan bealudtam, míg Csilla leginkább filmet nézett és próbált aludni. Mint utóbb kiderült, ezt az alvásversenyt sikerült megnyernem 5,5 órával.

Ébredés után Afrikához stílszerűen megnéztem a Madagaszkár 3-at, (épp a sziget mellett haladtunk) bár a végére mintha vissza zuhantam volna az álmomba, mert a pontos befejezésére nem emlékszem.

Az édesszájúaknak kedvező reggelinél egy fokkal már éberebb voltam, így a képről már csak kezdő fogásként elfogyasztott Actimel joghurtital hiányzik. Csupa cukros ...r ,de ezen most nem tipródtunk túl sokat, eltüntettük a tálcáról az utolsó morzsáig.

Evés után, még a repülőn ki kellett töltenünk két formanyomtatványt a személyes adatainkkal és nyilatkoznunk kellett, hogy pár felsorolt fertőző betegségben nem szenvedünk. Óvatos nép ez a mauritiusi, kíváncsi lennék hányan jelöltek be az ide utazók közül bármilyen betegséget az utóbbi években.

Célunkhoz közeledvén, ahogy ereszkedett a gép megpillantottuk a szigetet, ami így elsőre, ebből a szögből, nagyon impozáns képet mutatott. A többszínű óceán, a különféle alakzatú hegyek látványa mind-mind tátva tartották a szánkat, percekig.

Sikeres földre térés, nyomtatványok leadása, útleveleink lepecsételtetése és poggyászaink visszaszerzés után váltottunk némi pénzt a helyi hiénáknál, (300EUR => 11.400Rs) majd transzfer sofőrünkkel temérdek körforgalmon (1) át már robogtunk is szállásunk, a  Merville Beach Hotel felé. (a leszállás már nem "fájt"!)

Folyt. köv.

(1) Mauritiuson úgy néz ki az autópálya, hogy kb. 1-3 km-es szakaszonként jön egy körforgalom. A tizedik környékén már kezdett felszállás érzésem lenni...