Sokáig abban a hitben voltunk, hogy a repülőtér a főváros, Port Louis közelében van, ahonnan a szálloda röpke 20-25 percnyi autóút, de nem, a Sir Seewoosagur Ramgoolam repülőtér a sziget dél-keleti részén található, ahonnan csak Port Louis 48 km. Így utazásunk végül bő 45 perccel hosszabb lett a vártnál. Végül október 15-én, már helyi idő szerint (+2 óra) 15:05-kor sikerült becsekkolni a Merville Beach Hotelbe. Akárhogy is nézzük, bő egy órával több, mint egy napig voltunk úton.

Az időjárásra elsőre nem lehetett panasz, 26 fokra, napos időre érkeztünk. A páratartalom az óceán miatt lényegesen magasabb, mint amit otthon megszoktunk, így ez a 26 fok bőven 30 körülinek volt érezhető. Az autózás során bepillantást nyerhettünk a sziget régióinak életszínvonalába és kissé lehangoltan tapasztaltuk, hogy az ország középső részén komoly szegénység mutatkozik, így egyre nagyobb lett a kíváncsiság, hogy hova is jöttünk mi valójában?! Amit eddig láttunk: hatalmas cukornádültetvények, elhagyatott, félig felépített házak a semmi közepén, egy nagy forgalmú főváros, ősréginek tűnő gépjárművekkel, nyitott platón utazó helyi lakosokkal. 

A szállodába érkezvén nedves, illatos törölközővel és egy hűsítő jeges teával fogadtak minket, ami nagyon kedves gesztus, de legszívesebben mihamarabb zuhanyoztunk volna egyet. Annyira sokáig azért "nem tartottak fel", rövidesen el is foglalhattuk szobáinkat, egy iker apartmanházat. (hármasiker, mert van felső szint is, de az már nem a miénk)

Nem sok időt töltöttünk a berendezkedéssel, jó negyed óra múlva már a parton voltunk, hogy életünkben először, testközelből megtapasztalhassuk milyen is az Indiai-óceán. Végeláthatatlan! Elképesztő látvány! Az óceán lagúnákon túli állapotára a meteorológia rough, azaz durva szintet jelzett, a távolba nézve láttuk is a 2,5-4 méteresnek saccolt hullámokat, ami a szörfösöknek izgalmas, nekünk inkább ijesztő. 

A víz kissé hidegnek (és túlsózottnak :) ) bizonyult elsőre, de amint megszoktuk, már nagyon kellemes volt, így ha Csilla annyira nem is, én egyből csobbantam egy nagyot. Még naplemente előtt visszatértünk a házba egy újabb zuhanyra - só és homokmentesítésre - és készültünk a nap második fénypontjára. 

Érdekes, de tiszteletben tartandó szabály, hogy az esti étkezésnél a férfiak csak hosszú nadrágban léphetnek be az étterembe, míg a nőkre semmilyen megszorítás nem vonatkozik. Reggelinél már nem zavaró a szőrős láb? 

Félpanziós ellátásunk első vacsoráján a trópusi konyha jellegzetes ételeit kóstolhattuk meg. Négy fogás, bőséges választék, svédasztalos tálalással, így éhesek - azt gondolom - nem maradtunk. 

Vacsi után, tele hassal nagyon elpilledtünk, így viszonylag hamar, helyi idő szerint fél 9, fél 10 tájban bevonultunk a szobánkba és megpróbáltuk kipihenni az utazás fáradalmait. Ez egyeseknek sikerült, másoknak kevésbé...

Folyt. köv.