Csillának sikerült utolérnie magát bő tíz órás alvással, én viszont tartottam magam a repülős mennyiséghez, azaz jó ha öt órát aludtam, no nem önszántamból. Amikor Neha - a szálloda egyik recepciósa - lelkesen újságolta nekünk, hogy egy kategóriával nagyobb szobát kapunk, mint amire a voucherünk szólt, akkor még mit sem sejtettem az esti kalandokról.
Éjszaka a kis lakosztályunk gyakorlatilag tömegszállássá avanzsált. Először csak a teraszon, majd a benti falakon is cikáztak a gekkók, illetve nem csak cikáztak, de valami fura, visító hangot is kiadtak, amit nem sikerült megfejteni, hogy a cimbiket hívják ilyenkor, vagy területet védenek egymás ellen. Első este úgy 5-6 darabot számoltam belőlük.
Magyarázkodás rész: ezektől a "cuki" hüllőktől nem félek, csak valahogy mégse esne jól, hogy legszebb álmom közepén rajtam masíroznának át a kis szőrös lábaikkal.
Reggel 7-kor már talpon voltunk és sportos család lévén egy 5km-es kocogással kezdtük a napot az óceán partján. A nap már fent volt és javában sütött, a páratartalom érezhetően magas volt, a part viszont még szinte üres ilyenkor, csak a szállodák egy-egy alkalmazottja hínármentesített. A Margitsziget is egy elég szép futóhely, de azt hiszem ezt a látványt nem nagyon lehet űberelni.
Futás után egy gyors zuhany és indultunk is reggelizni. Szintén svédasztalos találás, számomra bőséges választék fogadott, a minőséget nézve pedig teljesen hasonló egy hazai wellness szálloda kínálatával. Ami különbség volt, hogy itt személyre szabottan süttethettünk rántottát, omlettet, palacsintát, gofrit.
Az időjárás az elkövetkezendő napokra nem volt túl biztató, ezért a strandolást jelöltük meg a mai fő programnak. Amint leértek a friss húsok a partra, egyből megszállták őket mindenféle helyi kereskedők. Minket is! Rutintalanul mindenkivel kedvesek voltunk, váltottunk pár szót, nem hajtottuk el egyből őket, így több körben is ránk tapadtak, ami egy idő után kezdett kicsit kellemetlenné válni. Elsőként élvezni - sőt, felfogni - akartuk az ittlétünket, sütkérezni, nem mindjárt szórni a pénzt a gagyiságokra. Azért volt pozitív oldala is ennek a nyomulásnak, hiszen megtudtuk milyen alternatív programokon lehet részt venni, milyen árakkal kell számoljunk.
Csilla a napozás szerelmese, én kevésbé, néha magára hagytam, de jól láthatóan élvezte így is:
Míg ő 4-5 órát lazán napozott, én több körben úsztam, lefotóztam a szálloda kertjét, majd csináltuk pár jó pancsolós képet is.
Délután kimentünk a tőlünk kb 1km-re lévő kisboltba (kb. mint nálunk egy CBA), vettünk ásványvizet (nem ajánlott a csapvíz fogyasztása gyenge gyomrú európaiaknak), sört és lecsaptunk az első adag hűtőmágnesre. Az kisbolt árai kb. megegyeznek az otthoniakkal, ellenben a szállodában az innivalókért kissé sokat kérnek. Az első vacsinál elfogyasztott egy sörért és egy kóláért fizettünk 3000Ft-nyi rúpiát! Nem szép dolog...
15h-ra jelenésünk volt a recepciónál, hogy a 'wedding coordinator'-ral megbeszéljük az esküvő részleteit. Azt hiszem ez az elejéről kimaradt, szóval utazásunk fő célja a házasságkötés volt. Sem a tradíciót, sem a divatot nem szándékoztunk követni, mindössze úgy éreztük, hogy ez így valóban kettőnkről fog szólni, egy olyan helyen, amit eddig csak álmunkban tudtunk elképzelni, ráadásul így nem helyezünk senki vállára sem terhet. A család pedig áldását adta tervünkre, ami most már kézzel fogható távolságban van.
18h-ra össze is jött a találka. Itt derült ki, hogy ez az afrikai nép - vagyis leginkább indiai - nem stresszel a pontosságon, lazán veszik a dolgokat, de legalább mindig mosolyognak. Így mikor megérkezett Laval - az esküvői koordinátorunk - széles vigyorral az arcán, minden, a várakozástól kialakult feszültségünk tovaszállt. Másfél óra alatt leegyeztettünk mindent, megnéztük a lehetséges helyszíneket, mind jó idő, mind rossz idő esetére és csütörtök délelőttre ütemeztük a hivatalos papírok ügyintézést a fővárosban, Port Luisban.
Félpanziózunk, az ebédeket kihagytuk, ennek eredményeképp 19:30-kor már ott is voltunk az étteremben. :)
A mai vacsorán az indiai konyha ételeiből válogathattunk. Pikáns ízek, csomó csirke, hal és mindenen curry, kb így jellemezhetném.
Vacsi után lesétáltunk még a partra, hallgattuk az óceánt és koccintottunk egy-egy pohár - a szálloda ajándékaként kapott - pezsgővel.
Tetszett nagyon az első teljes itt töltött nap, bár valahogy még mindig felfoghatatlan ez az egész számunkra. A gekkófigyelő éjjeli lámpa fénye mellett 23h tájban nyugovóra tértünk.
